Információk: pszichológus, pszichiáter
Információk: pszichológus, pszichiáter
A pszichológus olyan személy, aki egyetemen, – nappali, esti, levelező vagy kiegészítő formában, – pszichológia szakon diplomát szerzett, és a gyakorlatban, az oktatásban, a kutatásban e tudomány elveit és módszereit hivatásszerűen alkalmazza.
Napjainkban is sokan azonosítják a pszichológust azzal az emberrel aki tanácsadással, illetve a mentális zavarok gyógyításával foglalkozik. A pszichológusok azonban (az alapképzésükbe foglalt széles körű általános lélektani, fejlődéslélektani, szociál- és személyiségpszichológiai ismeretek okán) olyan kevésbé közismert feladatokat is ellátnak, mint például a humanoid észlelés kutatása; robotok tervezése, fejlesztése; iskolai, szervezeti konfliktusok megoldása; szervezetfejlesztés; fejlődésben elmaradott gyerekek képességdiagnosztikája és fejlődésük segítése stb.
A klinikai szakpszichológus olyan pszichológus, aki az MA (master) szintű diploma megszerzése után szakpszichológusi képzést teljesített. Többnyire pszichés betegségben szenvedő egyének diagnosztikájával, betegvezetéssel, gyógyító munkával foglalkoznak.
A pszichiáter olyan orvos, aki rendelkezik pszichiátriai szakképesítéssel.
A pszichiáterek és klinikai szakpszichológusok közötti különbségek:
Képzésüket tekintve:
a pszichiáter (Magyarországon) valamely egyetem általános orvostudományi karán végzett olyan szakember, aki az öt éves alapképzés elvégzése után pszichiátriára szakosodott. A pszichológus ezzel szemben nem orvostudományi karon, hanem bölcsészettudományi karon szerzi meg tudását.
a kiképző egyetemi karok közötti különbségből adódik az a további eltérés, hogy míg a pszichiáterek az öt éves alapképzés során megkapják az emberi szervezet felépítésére és működésére vonatkozó, minden orvostól egyformán elvárható alaptudást, addig a pszichológusok csak bevezető kurzusokat kapnak anatómiából és élettanból, viszont a testi működések orvosi szintű tanulmányozása helyett a lélektani folyamatokat, pszichológiai elméleteket ismerik meg elmélyültebben.
A magyarországi gyakorlat szerint ezért (szemben más országokkal) a klinikai szakpszichológus a gyógyszerek felírásának jogával nem rendelkezik, és doktori címet sem kap.
A pszichiáterek és pszichológusok pszichiátriákon és egyéni, az állami intézményrendszertől független rendelésben egyaránt dolgozhatnak. Az állami intézményrendszeren kívül folytatott gyógyító munka feltétele a pszichoterápiás vagy a klinikai szakpszichológusi képzettség megszerzése. Ezek hiányában a pszichológus pszichológiai tanácsadást folytathat, ami nem a tartósabb, mélyebb személyiségváltozást célozza, hanem az aktuális probléma megoldásában segíti a pácienst.
Pszichoterápiás képzésre orvosok közül az jelentkezhet, akinek szakorvosi diplomája van, pszichológusok közül pedig az, aki klinikai szakpszichológusi végzettséggel rendelkezik. A gyakorlatban pszichológusok klinikai végzettség nélkül is részt vehetnek a képzésen, ha kifizetik a tetemes tandíjat, csak bizonyítványt és hivatalos jogosítványt nem kapnak a végén.
Munkájukat tekintve:
A pszichiátriákon foglalkoztatott pszichiáterek és pszichológusok közötti különbség a gyógyszerfelírás jogán kívül a munkamegosztásban is megmutatkozik.
A pszichoterápiás képesítés nélküli pszichológus a betegek (teszteken és explorációs beszélgetéseken alapuló) diagnosztikájával foglalkozik, klinikai véleményt ír, illetve betegvezetést vállal. Pszichoterápiás képesítéssel továbbá a pszichológus gyógyító kapcsolatba léphet a pácienssel. Alap pszichoterápiákat pszichológusok is jogosultak végezni pl. krízisintervenció, támogató pszichoterápia. A gyakorlatban általában intézményen belül a pszichoterápiás képesítések és a csapatmunka jelenléte miatt klinikai szakpszichológusok is végeznek gyógyító munkát, illetve a betegvezetés, ha jól végzik, akkor gyógyhatással bíró kapcsolatnak számít.
A pszichiáter a gyógyszerek felírása mellett a betegek intézményrendszerbe való fogadását végzi, mentális státuszt készít, betegségkategóriába sorol valamely nemzetközileg elfogadott diagnosztikus rendszer (például BNO, vagy DSM-IV) alapján, illetve pszichoterápiás képesítés megléte esetén gyógyító kapcsolatba lép a betegekkel.