Pszichológiai tanácsadás emailben 2012-ig
Pszichológiai tanácsadás emailben 2012-ig
Emailben díjmentes pszichológiai, életvezetési tanácsadással segítettem a hozzám fordulókat 2008-2012 között. A magas számú megkeresésre való tekintettel a továbbiakban itt teheti fel kérdését:
A kérdéseket és a hozzá kapcsolódó válaszokat korábban név nélkül, esetleg rövidítve, megjelenítettem honlapomon.
Az internetes tanácsadás nem helyettesíti a szakszerű pszichológusi, orvosi ellátást.
Korábbi kérdések és válaszok:
Kedves Hang András! 23éves lány vagyok. Már 4 éve költöztem Budapestre, 2 éve kezdődtek a problémáim, amik azóta csak erősödtek. A családi körülményeim elég egyediek, már 4 éve saját magam tartom el(, de állandó létfenntartási gondokkal küzdök), és semmi segítséget nem kaphatok a környezetemtől. Ráadásul édesanyám nagyon beteg lett egy éve, majdnem elveszítettem õt, most pedig az állandó ápolásomra(család többi tagjának ápolására) szorul. Most váltottam munkahelyet(olyanra ami végre új és érdekes kihívásokkal lát el) és vetettem véget az 5éves párkapcsolatomnak(ami már semmi örömet nem jelentett) is. Ezenkívül kiderítetlen allergiám van, bizonyos ételekre növényekre és állandó félelemmel eszek, nehogy megismétlődjön egy már átélt allergiás roham. Kicsit sok ez nekem egyszerre, állandó szorongásaim vannak, izomgörcseim, ami az állandó stressznek köszönhetõ. Mindig menekülök onnan ahol épp vagyok, sehol sem tudok teljesen megnyugodni, és senki mellett sem tudok megnyugodni. Szeretnék ebbõl az egészbõl kitörni és pihenni, de amikor elindulok valahova olyannal is akár biztonságot nyújtana, félúton mikor elhagyom a biztonságos övezetet…ahonnan még haza tudnék jutni, olyan mértékben bepánikolok, hogy vissza kell fordulnom.. Eddig magamtól próbáltam úrrálenni ezeken az érzelmeken, de pár napja rádöbbentem, hogy ha ilyen keretek között élem le az életemet amiket most teremtettem magamnak, akkor rá fogok jönni, hogy csak átvészeltem az életet, ami csak a félelmeimtõl való menekülésrõl szólt. Van egy új párkapcsolatom, amivel járhatnám a világot, új életem lehetne….de nem merek belevágni egy 20 kmes utazásba sem a félelmek miatt, és ez nem jó így. Ezért annyi lenne a kérdésem, hogy tudna valamilyen alternatív megoldást mondani, ami nem a gyógyszeres lebutításról szól, hanem egy önkontroll szerû megoldás, amivel visszakaphatnám a 2 évvel ezelõtti énemet? Elõre is köszönöm a tanácsát! Üdvözlettel: Ági
Kedves Ágnes! Az autogén tréning relaxációs módszer megtanulását javaslom. Én néhány alkalom alatt megtanítom Önnek, illetve kérhet még ismétlõ alkalmat. Valamint kapható egy relaxációs CD is, mely önálló gyakorlásra alkalmas. Azt is jó lenne tisztázni egy személyes konzultáció keretében, hogy nincs a kezdõdõ pánikbetegsége. A testmozgás és relaxáció a legjobb gyógyszer nélküli ellenszere a szorongásoknak. Üdvözlettel, Hang András pszichológus
Tisztelt Hang András! A segítségét szeretném kérni: Van egy 4 éves kisfiam, az apjától egy éve élünk külön, szereti a gyermek az apukáját, és itthon is szerető közösségben növekszik, nagypapával nagymamával és velem együtt alkotunk egy családot. Viszont amikor láthatásról haza jön a gyermek, mindig riadt félszeg, és napokig nem ölel meg engem, hanem ellenséges (pedig amúgy nagyon bújós, szívesen kimutatja a szeretetét)… (ez főként akkor fordul elő, amikor a volt férjem anyukájával találkozik) A múltkor játék közben a gyermekem a keresztmamájával azt játszotta, hogy Ő az apuka,a keresztmama pedig az ő kisfia, és azt mondta neki, hogy majd 6 éves korától nála lakhat, és mindig együtt lehetnek… (ezen nagyon meglepődtünk, mert nem tudjuk kitől és honnan ered ez az ötlet) Nos amikor egy-egy látogatás után haza jön a gyermek, amellett hogy furcsán viselkedik, pár nap múlva be is szokott lázasodni… Pszichológushoz még nem vittem el a gyermeket, nem tudom mit csináljak, mert amúgy nagyon jókedvű, jó gyermek, és teljesen kiegyensúlyozottnak tűnik, azokat a napokat leszámítva mikor egy-egy ilyen találkozásról hazajön… A kérdésem az, hogy ebben az esetben mi a teendő, mit csináljak, mert félek, hogy egy esetleges pszichológiai vizsgálat megzavarná a lelkét, az apjával meg jól ki jön és nagyon szereti. viszont az apai nagymama szerintem olyasmivel tömi a fejét ami árt neki… Segítségét előre is köszönöm, válaszát várom… Üdvözlettel, Csilla
Kedves Csilla! A kisgyermekek általában nehezen viselik a változásokat, ez persze karakterfüggő is. Itt a változás a két szülői otthon közötti különbség. Megteheti, hogy beszél a gyermek édesapjával arról, hogy mit tapasztalt, és rákérdez igaz e a feltételezés. Valóban nem jó, ha olyan igéreteket tesznek a gyermeknek, ami összezavarja. Fontos, hogy az együttműködés és párbeszéd megmaradjon a szülők között, amennyire csak lehetséges. És ne mondjanak rosszakat egymásról a gyermek előtt. Még a nagyszülők sem. Ha hosszabban elhúzódik az Ön által írt tünet, akkor érdemes gyermekpszichológushoz vinni kisfiát. Üdvözlettel, Hang András
Tisztelt Doktor Úr! A problémám: A feleségem válni akar és a jogi része már zajlik is. Én nagyon szretem Őt és a két fiunkat. 10 éves házasok vagyunk. Én 38 éves vagyok a feleségem 33. Azt mondja,hogy unalmas az életünk és már nem szrelemes belém.A reményem az,hogy azt mondja hogy lehet még egyszer összejövünk de most nem tud Velem élni és azt sem akarja.hogy beleéljem magamat .Egyedül akar lenni,de ahová költözik szoros családi kör és szórakozási lehetősége lesz.Kérem adjon tanácsot,hogy Én hogyan viselkedjek most? tisztelettel: László
Tisztelt László! Amikor egy kapcsolat meggyengül elég nehéz újraéleszteni a tüzet. Javaslom, hogy legyen együttműködő a válás során, mutassa meg emberileg a legjobb oldalát úgy a gyerekek, mint a felesége irányában. Akkor talán még meggondolhatja az asszony magát. S ha nem, akkor legalább tudhatja, hogy ez mélyen befolyásoló családi esemény kihozta Önből a legtöbbet, amit csak lehetett és nagyobb sikerrel fog egy új párkapcsolatot kialakítani, amikor már túljutott az érzelmi válságon. A gyerekek számára is így lesz a legkevésbé stresszmentes, károsító az esemény.
Ezen kívül fontos, hogy próbáljon egyensúlyt tartani a szomorúságban, elhagyatottság érzésben is. Figyeljen oda a napi rutinok betartására: étkezések, tisztálkodás, pihenés, testmozgás, káros szenvedélyek elkerülése (dohányzás, ital, gyógyszerek, stb.) -> egyszóval egészséges életmód. A család felbomlását kísérő gyászérzések idővel enyhülnek, ha most nem menekül el előlük. Akkor képes újra a bizalomra és egy másik szerelemre. Üdvözlettel, Hang András
Kedves Doktor úr! Fiatal tanárnő vagyok, volt párom évek óta zaklat. Nem tudom kezelni a helyzetet, a rendőrségi feljelentést fontolgatom. szeretném egy tapasztalt szakember véleményét is meghallgatni, hogy egyáltalán érdemes-e jogi lépéseket tenni, és milyen módon a legcélszerűbb kezelni a helyzetet. A volt kedvesnek a kapcsolatunk óta rögeszméje utánam, a családom és a barátaim után kutatni. Nincs is saját élete. Mindenféle leveleket küldözget a munkahelyemre, a hallgatóimnak, a kollégáim feleségeinek, h viszonyom van velük… És ugyanezt a családtagjaimmal is megteszi. Tanácstalan vagyok. Tudna a Doktor úr segíteni?
Kedves Leila! Javaslom forduljon a rendőrséghez vagy egy ügyvédhez ez ügyben. Ami ebből az esetből látszik, hogy volt párja betegesen kötődik Önhöz, nem tudta feldolgozni a szakítás tényét és zaklatja Önt, ami büntethető jogi kategóriába eső tény. (Jó ha vannak tárgyi bizonyítékai, vagy tanúk.) Párjának pszichológus segíthet a leválásban, de csak ha Ő szeretne változtatni, változni és kéri, elfogadja a segítséget. Üdvözlettel, Hang András
Tisztelt Doktor! Van egy problémám, és szeretném a segítségét kérni. 21 éves egyetemista vagyok. Másfél éve párkapcsolatban élek, párommal egy városban lakunk, és mindketten Budapesten tanulunk. A kapcsolatunk kiegyensúlyozott és boldog, leszámítva egy dolgot. Ebben szeretnék tanácsot kérni.Sajnos nekem a szüleimmel nem alakult ki jó kapcsolatom. Édesanyám sokszor ittas, kiskoromban inkább édesapám nyújtott támaszt. Azonban nem vagyunk otthon elég nyíltak, nem beszéljük meg egymással a problémáinkat, nálunk úgymond szégyen rosszkedvűnek lenni, emiatt egy folyamatos álarcot viselünk. Iskolás éveim alatt nem voltak barátaim/barátnőim. Nagyon magányos voltam, pszichológushoz is jártam, (amiről szüleim nem tudtak, ez is szégyen lett volna), akinek a segítségével az egyetemi éveim alatt sok új barátot szereztem,kiröpülve a családi fészekből. Mondhatom, hogy a tanulásba menekültem otthon töltött éveim alatt, tulajdonképpen csak ezen a területen értem el sikereket. Jelenleg, 3.éve tanulok Pesten, és kéthetente járok haza, bár meg kell jegyeznem, hogy amióta nem vagyok otthon, a kapcsolatom a szüleimmel egyre kiegyensúlyozottabb lett. Másfél éve ismertem meg a jelenlegi páromat. (Nem tudom ez mennyire tartozik ide, de vaginizmusom is volt/van). De a problémám, amivel most Önhöz fordulok, tulajdonképpen a féltékenység. Párom állítása szerint, a szülei szeretnek engem, tavaly velük nyaraltam Erdélyben, és jó is volt. Éreztem, hogy befogadtak, úgy kezeltek mint egy családtagot. Mégis az a helyzet, hogy féltékeny vagyok (már-már betegesen) az anyjára. Náluk megszokott a mindennapi telefonálás, az együtt eltöltött hétvégék, az „együtt megy a család kirándulni” típusú dolgok. Nálunk ezek nincsenek. Bár elég sok házimunkát meg tudok csinálni, mégis mindig, akaratlanul is, anyukájához mérem magam… Nem vagyok elég szép, nem én keresem a legtöbb pénzt, mert náluk így van otthon, nem főzök olyan jól… Szóval az édesanyja mindenben tökéletes, a családban az uralkodó szerepet tölti be, ő a család lelki pszichológusa, mindenki neki mond el mindent stb., a férje eléggé el van nyomva. És mindemellett féltékeny típus ő is. Nem igen tudom, hogy én túlzom-e el a dolgokat, de talán igen, és szeretnék valamiféle megoldást, mert szeretem a páromat, és ő is engem, csak nem érti, hogy miért hasonlítgatom magam össze az anyjával. Egyszerűen elszomorodom,ha fölhívja, eszembe jut, hogy Dávid életében nem én vagyok az első nő. Lassan már az is zavar, ha csak puszit ad neki, vagy vesz neki egy szál virágot. Az biztos, hogy más környezetben nőttünk fel, mégis érzem, hogy baj van velem! Nagyon kétségbe vagyok esve, köszönök minden tanácsot. Kérem a honlapjára úgy tegye fel, hogy esetleg anyáék, vagy a párom ne ismerjenek meg, csak nagyon röviden! Köszönöm Üdvözlettel Éva
Kedves Éva! Elmondása alapján úgy tűnik párja valóban szoros kapcsolatot tart fenn édesanyjával, aki élvezi, hogy két férfi figyelme fölött is uralkodhat. Esetleg azokat az érzelmi töltéseket fiától kapja meg, melyeket leigázható/ leigázott párjától nem kap meg. Ezért féltékenysége, neheztelése, ami úgy nevezett versengési vagy rivalizációs folyamatokból táplálkozik, jogosnak tűnik. (Kérdés, hogy más fiúkkal hogyan viselkedett.) Ugyanakkor a folyamatos összehasonlítgatás, versengés önbizalomhiányra utal, melyek gyermekkori tapasztalataiból táplálkoznak. Próbáljon meg kedvező körülményeket teremteni és beszélni érzéseiről, problémáiról partnerével. Ő az első fiúja? Vaginizmusa félelmekből táplálkozik, türelemmel, tapasztalással és az orgazmus nyújtotta boldogsággal megszűntethető. Mivel Ön még fiatal és egyetemen tanul, bőven van ideje arra, hogy Önhöz illő, türelmes, kedves, gyengéd szerető partnert válasszon magának, amennyiben párjával nem lehetne megbeszélni a gondokat. Törekedjen arra a megbeszélés során, hogy kölcsönösen közeledjenek álláspontjaik egymáshoz, ehhez lehet, hogy mindkettőjüknek engedni kell. Pl. csak két-három hetente töltsenek közös hétvégét a szülőkkel, a többit töltsék kettesben vagy barátaikkal. Érzelmei feldolgozásához igénybe vehet pszichoterápiát vagy pszichodráma önismereti csoportban vehet részt. Szeretkezés előtt relaxáljon, vegyen forró fürdőt, hogy el tudjon lazulni, kérje meg párját, hogy adjon alaposan masszírozza meg Önt teljes testfelüleleten olajjal vagy krémmel. Az sem baj, ha isznak néha egy-egy pohár minőségi vörösbort, konyakot stb. szeretkezés előtt. Üdvözlettel, Hang András
Tisztelt Hang András Úr!
Gábor vagyok, 23 éves. Családi körülményeim nem a legmegfelelőbbek.Édesanyám már több, mint egy éve elköltözött, főleg édesapámnak köszönhetően.
Van egy családi vállalkozásunk, melynek ő az ügyvezetője. Úgy vettem észre, hogy egyre gyengébbek az idegei, feltehetőleg azért, mert nem megy úgy az üzlet, ahogy ezelőtt.
Lassan nem telik el úgy hétköznap, hogy ne kiabálással, ordítozással kezdődjön. Ez 90%-ban nem a család felé irányul, hanem az alkalmazottakhoz.
Most járok jogosítvány-utánképzésre, ill. pszichológiai csoportkörre, és jó volt megosztani a vezetőivel a problémámat, de vakon ítélkezni csak ostoba ember tud.
A probléma, hogy az üvöltözésektől az én agyam is elhagyja a koponyámat, mert olyan jelentéktelennek mondható „problémákról” szól, hogy egy vezetőnek nem ilyen dolgokkal kellene foglalkoznia.
Betegesen azt hiszi, hogy csak akkor lesz elintézve valami, ha ordít. Ezt ő mondja… És ez nagyon rossz légkört teremt a munkahelyen és a családban egyaránt.
A másik nagyon rossz tulajdonsága, hogy egyszerűen képtelen hinni a környezetében élőknek, inkább hisz vadidegennek. Rettentően makacs, tehát, hogy én merjek neki ajánlani egy segítséget (pl. Önt) el is lehet felejteni, mert ő biztos, hogy nem menne el. Én sajnos sohasem leszek olyan pozícióban, hogy megmondhatom neki, mi lenne a jó, de ha meg is mondom, akkor sem érdekli.
Ebben kérem a segítségét, ill. ezt a problémát kellene áthidalni, hogy ő magától biztosan nem fog pszichológushoz menni. Pedig az én meglátásom szerint nincs semmi baja, csak nem tudja senkivel megosztani a problémáit.
Telefonon nem leszek elérhető, mert mint mondtam most járok erre a csoportkörre, de késő délután, esetleg az esti órákban szívesen felhívom telefonon, ha Önnek alkalmas és tud néhány percet szánni rám.
Tisztelettel, Gábor
Tisztelt Gábor! A szüleit senki sem tudja direkt módon sikeresen nevelni. Inkább fordított irányban működik a dolog egy ideig. A sok stressz, nagy felelősség, kevés pihenés valószínűleg megterheli édesanyja idegeit. (És a szakítás édesapjával.) Ha egy-egy igényesen kiválasztott színházjeggyel, mozijeggyel kedveskedik neki (együtt elmennek) azzal segít kikapcsolódni, közben talán tudnak beszélgetni, jobban mint az üzlethelységben.
A pszichológus leginkább, akkor tud segíteni, ha valaki változtatni akar az életformáján.
Kérdezze meg nyugodt körülmények között édesanyját, jó e neki az ahogyan most él, ha nem akkor hogyan szeretné másképpen, elfogadná e professzionális segítő támogatását a változtatás időszakához. Ha édesanyja elzárkózik, akkor más indirektebb módszerekkel lehet befolyásolni, de lehet, hogy azzal sem.
Napközben bármikor hívhat, ha tudom felveszem a telefont. Milyen pszichológiai körbe jár?
Üdvözlettel, Hang András
Kedves András, Először is engedje meg, hogy megköszönjem mindenki nevében, akinek ingyenes tanácsokat ad. Így online, anonim lehetőséget biztosít a problémák megoldására és cserébe nem is vár el semmit. Ez igen ritka.
A problémám amivel kapcsolatban a tanácsát kérem röviden is összefoglalható: félek egy üres házban.
A házat újonnan vettük kb 3 éve és nagyon szeretem. Több szoba és pince is van. A probléma akkor ütötte fel a fejét, amikor barátnőmmel, akivel a házat vettük nemrégen szakítottunk és én maradtam a házban. Érdekes, hogy amíg ő mellettem volt soha nem merült fel bennem, hogy félnem kellene bármitől is annak ellenére, hogy férfiként ha bármi zaj volt akkor én mentem utánanézni, hogy mi reccsent, dőlt el, vagy adott zajt a pincében. Ilyenkor sem fogott el rettegés, mint a barátnőmet. Rendszerint ilyenkor nyugodt maradtam. Eszemben sem volt olyan, hogy a párom aki mellettem fekszik éjszaka megvédene ha esetleg betörne valaki, de mégis vele együtt nem féltem ettől.
Most viszont, hogy egyedül vagyok már egy hónapja nagyon rossz érzések fognak el az esti órákban otthon. Megpróbáltam a TV-t és rádiót bevetni, hogy ne érezzem ezt a nyomasztó csöndet – mintha egy krimiben lennénk a drámai jelenet előtt -, de ez csak félmegoldás. Elalváshoz és éjszakára úgyis mindent kikapcsolok és ilyenkor rám törnek a rossz érzések, hogy vajon bejön-e éjszaka valaki a házba. Majdnem 30 éves felnőtt férfi vagyok és bár vékony testalkatú vagyok úgy érzem szégyen, hogy ilyen gondolataim vannak. Talán azt hiszem nem tudnám megvédeni magam és félek, hogy éjszaka „meglepnek”. A házban nappal semmi problémám nincs, kifejezetten jól érzem magam.
Gyermekkoromban elég korán (7-8 éves koromban) külön szobám lett és ott is féltem néha éjszaka, de ez akkor még azt gondolom valamelyest normális volt, viszont 30 éves fejjel nem hiszem, hogy az lenne.
Az is felvetődött bennem, hogy valamilyen önvédelmi sportba kezdek, amelyből bátorságot meríthetek, esetleg még egy biztonsági zárat teszek az ajtóra, vagy talán veszek egy kutyát, de ezeket is félmegoldásoknak érzem, bár valamibe muszáj lesz belevágni, mert úgy érzem így nem maradhat a helyzet. Nagy valószínűséggel a hasonló témájú TV filmekben látottak sem múltak el nyom nélkül.
A végső lökést amely miatt végül tollat, illetve billentyűt ragadtam az adta meg, hogy ráébredtem mennyire kényszeresen, szinte mindenáron keresek új párkapcsolatot és szinte akárki jó lenne csak ne legyek egyedül a lakásban. Hogy ez legyen az egyik motivációm egy párkapcsolathoz az biztosan nem egészséges.
A fentiek alapján kérem adjon tanácsot, hogy miként kezdjem el ezt a félelmet, káros gondolatot kiűzni az életemből. Remélem nem kell együtt élnem ezzel?
Köszönettel, Alfonz
Kedves Alfonz,
A párkapcsolatának megszakadása, olyan mély emléknyomokat, érzelmi mintázatokat aktivált önben, melyek úgynevezett regresszív állapotot idéznek elő az Ön által írt körülmények között, amikor fokozottan éli át a magányt, izolációt, elhagyatottságot. Ezeken a homályos szorongásokon kényszeres gondolatbetörésekkel járnak együtt, melyeken kényszeres jellegű aktivitásokkal próbál úrrá lenni, hogy szorongását oldja. (Pl. bekapcsolja a TV-t, hogy környezeti ingekkel terelje el a zavaró gondolatokat, vagy pl. azonnal pótolni akarja a veszteség által okozott gyászérzéseket.)
Az Ön által félmegoldásnak nevezett aktivitások, okozhatnak olyan változást az idő múlásával együtt, mely enyhíti ezeket a feszültségeket, úgynevezett „spontán gyógyulás” következhet be. Annak is meg van az esélye, hogy enyhülés helyett inkább erősödnek ezek a szorongások és központi helyet foglalnak el lelki és mentális életében. Ha erre utaló jeleket észlelne, az úgynevezett szenvedésnyomás túl nagy lenne, kérem minél hamarabb forduljon szakemberhez (pszichiáterhez, pszichoterapeutához) mielőtt személyiségébe túlságosan beépülnének ezek a zavarok.
Utóbbi indokolt esetben pszichoterápia lehet a leginkább megfelelő kezelési mód az Ön számára.
Javaslom, hogy vezessen naplót, írja le szorongásait, tárgyiasítsa őket. Próbáljon relaxálni, ellazulni. Gyászolja meg veszteségeit.
Ha kb. a szakítástól számított fél-egy év után is jelentkeznek ezek a szorongások, akkor érdemes pszichoterápiába kezdeni. (Illetve a szorongás mértékétől függően.)
Üdvözlettel, Hang András
Jo napot,
probalok egy uj eletet kezdeni, mivel van egy masik baratom. De nagyon nehez elfelejteni azt ami tortent velem es azt amin keresztul mentem, mely sebet hagytak rajtam. Decemberben korhazban is voltam, mivel az orvos szkizofreniat allapitott meg nalam. A volt baratom ott volt mellettem, de egy ido utan megtiltottak hogy lasson engem. Akkor nagyon duhos voltam de most koszonetet kell mondjak az orvosoknak , mivel egy kicsit enyhultek a fajdalmak es tisztan tudok latni. Olyan nap nincs hogy ne gondoljak a volt baratomra ,de remelem hogy egy ido utan elmulik az is. Mar vagy 2 eve kinos remalmaim vannak, aminek nem tudom a jelenteset. Ejjelenkent felriadok es felek elaludni. Voltam orvosnal es altatot irt fel ,s azt tanacsolta hogy mennyek el egy lelkeszhez. Lehetseges hogy a sok stressz es a rossz banasmod miatt vannak azok a remalmaim? Mert tenleg hogy szeretnem a valaszt es valahogy megszuntetni oket, ha lehetseges. Nagyon kimeritenek es nem akarom azt hogy minden ejjel feljek elaludni.
Koszonom elore is. Tisztelettel Timea
Kedves Tímea! Az a kérdésem, hogy a skizofréniát milyen tünetek alapján állapították meg?
Voltak hallucinációi, víziói? (Hallott hangokat, látott képeket, melyek nem valóságosak, de mégis azt hitte, hogy azok?) Gondolat beütetéssel, elvonással, szétsugárzással kapcsolatos érzések, tünetek?
Mindenesetre az orvosi kezelést fontos betartani, beleértve a gyógyszeres kezelési utasításokat és terápiás találkozókat.
Esetleg másik orvosnál megerősíteni a diagnózist.
A relaxáció szorongás, pánik, depresszió, idegesség ellen jó. Skizofrénia esetében nem javallott, legfeljebb pszichoterapeuta, orvos jelenlétében, azonnal megbeszélve az élményeket. Üdvözlettel, Hang András
Üdvözlöm! Szeretnék Öntől mint szakembertől segítséget kérni!
A Bátyámról lenne szó! Kezdeném az elejétől,és pontosan elmesélnék mindent róla hogy átláthatóbb legyen az egész!
Szóval 24éves korára nem jár sehova se(de egész életében megtudom számolni egy kezemen hogy hányszor ment el bulizni,vagy szórakozóhelyre stb…),sajnos egyáltalán nem jár emberek közé!Reggelente eljár dolgozni,délután hazajön és űzi kedvenc hobbiját,a számítógépet….szóval egy „kicsit” bezárkózott! Társoságban nem tud oldódni…próbálkoztunk már mindennel hogy hassunk rá(nyáron összeültünk barátokkal egy kerti partyra,és még az alkohol-tól se tudott feloldódni)szóval sajnos nem értük el a célunk hogy kiadjon magából mindent!
2hete lent voltunk rokonoknál vidéken Én+Barátnőm és a bátyám!1hétre mentünk le,de sajnos ő 2nap után azt mondta hogy vonatra ül és jön haza mert nem érzi jól magát…saját rokonai között nem tudott feloldódni kellőképpen,holott régen 2en volt hogy 1hónapig lent voltunk,és nagyon elvoltunk a rokonsággal!
Az érzelmeit sajnos nem tudja kimutatni pl egy ajándéknak!
És ami a legjobban zavar mindenkit az a következő:
24évesen nem volt még igazi barátnője….általános iskolában volt,de az is csak 1-2hétig tartott sajnos!Azt mondja hogy minden nő csak a pénzre megy,kocsira,meg csak arra h kihasználjanak másokat…és akárhogy próbáltuk megmagyarázni neki barátnőmmel vagy szülőkkel hogy ez nem így van,nem lehet rá hatni mert ő így gondolta el!Mondtuk neki hogy ismerkedjen interneten különféle társkereső oldalakon(mert mi is így találtunk egymásra a barátnőmmel)!De ő azt mondta hogy nem,mert ha össze is jön valakivel a találkozás akkor a lány „elokádja” magát ha meglátja!És itt a másik rossz dolga,hogy nincs megelégedve saját magával…1év leforgása alatt fogyott 20kilót,és ez még neki mindig nem elég,mert azt mondta hogy akkor kezd el ismerkedni ha már magának is tetszik!Mondtuk hogy chateljen lányokkal mielőtt találkoznak,és nem kötelező találkozni vele,hanem előbb csak ismerkedjen és utána majd jön a többi…és erre a válasza annyi volt hogy”és miről beszéljek vele?” !
Neki ciki megkérdezni egy ismerkedés során hogy pl: hol laksz?hogy vagy? stb… !És nagyon félünk attól hogy ezt csak húzni fogja minél tovább,mert mindig kitalál valami kifogást hogy ne kelljen ismerkedni,holott 24 éves korára már családja is lehetne! És sajnos úgy gondoljuk hogy minél később kezdi el,annál rosszabb lesz neki,mert nem tudja majd hogy hogy kell bánni egy nővel!Ő teljesen abban a tudatban van hogy elsőre majd megtalálja az igazit akivel leéli majd az egész életét!És attól félünk hogy ha már eljut odáig hogy talál magának egy lányt akivel együtt van és valamiért nem fog működni a kapcsolatuk,és szakítanak akkor meg majd azért fogja hagyni az egészet,mert akkor azt fogja majd mondani hogy „ezért kellet a csaj?”,és kezdődik majd minden előröl!
Szóval egy szónak is száz a vége,szeretnénk megkérdezni egy szakembert hogy mi a véleménye róla!?
Mitől lehet ez hogy ennyire nem társasági ember?
Miért ennyire bezárkózott?
Miért nem tudja kimutatni az érzéseit?
Miért nem tud oldódni?
Miért nincs megelégedve magával?
És miért halogatja ennyire azt hogy legyen barátnője?
Egyszóval szeretnénk választ kapni mindenre,hogy Ön mint szakember hogy látja ezt a kis történetet?és mi a véleménye!?
Előre is köszönjük szépen a válaszát! Üdvözlöm
Kedves Lívia! Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával.
Az egyik legfontosabb tényező a segítségnyújtás szempontjából, hogy Bátyja észlelje, hogy valami nincs rendben körülötte, az a gondolat zavarja őt annyira, hogy változtatni akarjon, és elfogadja azt, hogy kívülről, szakembertől kér és kap segítséget.
Bátyja kerüli az intimitást idegenekkel, a másik nemmel. Azt, hogy ez vajon kóros mértékű, személyiségzavarból, mentális állapotból, netán betegségből fakad-e személyes találkozással lehet tisztázni. Lehet, hogy csak félénkségről van szó, melyet egy kedvező életesemény megváltoztathat. Vannak, akik a magányos felnőtt életre rendezkednek be, az élet többi területén funkcionálnak.
Érdemes tisztázni az előbbieket. Ha személyiségzavarról és nem átmeneti jelenségről van szó, a későbbiekben súlyosbodhat, pszichés betegségek társulhatnak mellé.
Túlzott önkritika, önbecsülés hiánya figyelhető meg. Hasonló szexepilű, gondolkodású partnert mindig lehet találni, ha reális a valóságészlelés.
A 20 kg. nagyon is jelentős, persze az is kérdés, hogy a feleslegből vagy a normál testsúlyból ment e le. Utóbbi esetben kóros folyamatra utal.
Félénkség normál kissé fokozottabb / extrém mértékű. Lehet személyiség zavar jele, kezdődő mentális pszichés betegség jele. Egyes társas képességek hiánya, gondolkodásmód egyes torzításait tükrözi.
Üdvözlettel: Hang András
Kedves Hang András! Remélem nem zavarom a kérdésemmel. Egy számítógépes játékot írok magamnak, és ebben lesz egy pszihésen beteg ember. Szeretném megtudni, hogy ha van ilyen betegség aminek a tüneteit majd leírom, akkor mi a neve és hogyan gyógyítható, és amennyiben nincs, akkor melyik betegségekhez áll közel. Ez azért fontos, mert szeretném minél élethűbbre csinálni a játékot. Ha nem tud segíteni, akkor kérem adjon tanácsot, hova forduljak segítségért.
A tünetek a következők: ritkán magától nevet, néha nagyon elérzékenyül ha valamilyen kicsit drámai dolgot lát, de csak egy pillanat erejéig, súlyos koncentráció zavar (nem képes rendesen számolni, olvasni, rendszerezetten kommunikálni tökéletesen, nem veszi észre a részleteket, nem hallja mindig amit mondanak neki, csak elsuhan a füle mellett minden, viszont hallja hogy mondják, nagyon néha kicsit érti is ilyenkor), súlyos emlékezet kiesés (pl.: szinte azonnal elfelejti a számokat, szövegeket számolás és olvasás közben, aznapi és előtte történt dolgai, régi emlékei nagy része vagy a lakóhelye környékének részletei feledésbe merülnek, de lehet emlékeztetni), kimerültség, erős idegesség. Talán azt is beletenném, hogy az ismerősei beszélnek a fejében, mint akik vele gondolkodnak, egy kis hallucinációt önmaga kinézetéről és még némi félelmet mindentől.
Remélem tud segíteni, válaszát örömmel várom: Ádám
Kedves Ádám! Az Ön által leírt tünetek több kórképre is jellemzőek, illetve több kórkép egy-egy tünetét valósítják meg.
Könyvtárban többek között a Lélek betegségei, A pszichiátria magyar kézikönyve című munkákban tud pontosabb leírásokhoz jutni.
Üdvözlettel, Hang András
Tisztelt Doktor Úr! 20 évig éltem „normális” házasságban.
Megismertem egy férfit….”szerelem első látásra”…kiderült a kapcsolatunk (elmondtam otthon).
Innentől kezdve a férfi nem keresett többet, amibe én majd „belehaltam” lelkileg. A férjemmel a kapcsolatunkat meg sem próbáltuk helyrehozni, mélyen csalódott volt, azóta sem bocsátott meg nekem.
Én meg három éven keresztül csak vártam, szenvedtem, próbálkoztam a férfinél több alkalommal is reménytelenül….meg voltam zavarodva, nem találtam a helyem.
Aztán három év múlva újra összejöttünk…pár évig tartott, most én küldtem el, mert elegem lett a sok hazugságokból, de mégis ugyan úgy szenvedek, mint ezelőtt, ugyanolyan intenzitással élem át a szakítást, mint annak előtte.
Próbálok józan ésszel gondolkodni, tudom, hogy nem akarhatok tőle semmit, igazából lehetetlen, mert házas, vele sem élnék szívesen, mert tisztességtelen, csak kihasznált mindig. Persze Ő sem kérte soha.
Mégis nem értem, miért nem tudom végre elfelejteni, mindig itt van az agyamban, szenvedek tőle már 10 éve.
Ráadásul egy éve külön élek a férjemtől, mindent feladtam érte: a családom, a házasságom.
Most nagyon magányos vagyok, teljesen Egyedül, az életem kilátástalan!!
Köszönöm, hogy elolvasta a levelem.
Kérem, segítsen, hogyan tudnám Őt végre kitörölni az emlékeimből, hogyan tudnám Őt elfelejteni örökre.
Köszönöm. Tisztelettel: Ilona
Kedves Ilona! Egy ilyen nagy szerelmet, akkor tud elfelejteni, ha meggyászolta veszteségeit. Hasonlóképpen, mint ahogy egy szeretett személy halála esetén. Ráadásul Ön még a családját is elveszítette.
Ön eszével már tudja, hogy méltatlanra pazarolta érzéseit, de szíve, teste még nem fogadta el.
Volt már hasonló vesztesége korábban? Próbálja végig gondolni és szintén elengedni ha igen. Az igazán nagy szerelmek talán ritkák az ember életében. Az illető lehet, hogy igen kedvező testi, anyagi adottságokkal rendelkezhetett, ezért könnyű volt beleszeretni. Egy új szerelem is segíthet elfelejteni.
Tegye fel magának a kérdést: mit tanulhatok ebből az életeseményből? Hogyan tehetném teljesebbé az életemet ezek után?
Budapesten indítunk egy pszichodráma csoportot szombaton lesz az első alkalom. Ha érdekli, akkor ott pontosan ilyen esetekkel is foglalkozunk. Kérem hívja fel telefonon Kasza Zsuzsát ha el akar jönni.
Mellékelem a tájékoztatót. Üdvözlettel, Hang András
Tisztelt doktor úr! Szeretném megkérdezni Öntöl, hogy abban az esetben amikor már olyan stressz állapotba kerül az ember, hogy fájdalmai vannak, itt gondolok állandó fej lüktetésre , alhasi és kismedencei lüktetésre ill. néha erős szívdobogás érzésre ,mi a teendő? Depresszió és pánikbetegség váltotta ki ezt nálam, reflux betegségem volt, de a lüktetéses fájdalom az még fennáll. Ön mit javasol? Ezen már csak nyugtató segíthet?
Várom válaszát Köszönettel: Ivett
Kedves Ivett! Nagyon rövid tüneti leírást adott, a kiváltó okokat nem is említette.
Ha nagyon szélsőségesen kellemetlen állapot, amit megél, akkor valóban nyugtató, antidepresszáns szedése lehet a megoldás, amit pszichiáter ír fel.
Mindenképpen fontos lenne megnézni a kiváltó okokat, körülményeket, helyzeteket, felmérni a helyzet súlyosságát személyes találkozó során.
Sok esetben elég néhány találkozó pszichológussal, pszichiáterrel, vagy részvétel valamilyen önismereti csoportban, ahol lelki tényezőkkel foglalkoznak.
Nem tudom honnan írt, mellékelem budapesti pszichodráma csoportunkról a tájékoztatót.
Üdvözlettel, Hang András
Tisztelt Doktor Nő/Úr! Egy számomra igen kényes problémával fordulok Önhöz:-(
26 éves anyuka vagyok. Kisfiam 2 és fél éves és jön a kicsi tesó ,Ő még csak 10 hetes pocakbaba..
A gondom már az első terhességemnél kezdődik. Sajnos dohányzom! Mielőtt először teherbe estem volna,hittem,hogy ha megtudom soha többé nem gyújtok rá. 2 évet vártunk az első babára mire sikerült…szóval tudatosan akart baba volt. Ami nagyon szörnyű,hogy nem tudtam letenni a cigarettát. Imádtam állapotos lenni, de végigkísérte az aggódás a 9 hónapot!! Bűntudat,lelkiismeretfurdalás stb..aztán váratlanul aegy ultrahang vizsgálat bajt mutatott a baánál,ekkor már túl voltama kiírt időponton. Sűrgősségi császárral született a kicsi és 2 hétig inkubátorban volt! Valószínűleg egy nálam pár héttel korábban lezajlott elég kemény fülgyulladás miatt volt a baj! Az orvosok ezt állapították meg. A kisfiú teljesen egészséges,nem beteges,nem ügyetlen,sőt…korát meghaladottan fejlett. Persze engem azóta gyötör a bűntudat, hogy én ártottam neki,és azért kellet így megszületnie,és korházban lennie…:-(
Elkezdtünk gondolkodni a tesón…orvoshoz jártam,mert nem volt rendben a menzeszem..a lényeg,hogy tudatosan készültem Rá is. Terhes vitamint szedtem,folsavat,c-vitamint, …elsőre sikerült beköltöznie a pocakomba a kistesónak. És az öröm,boldogság mellett megint jöttek a rémálmok,félelmek,sírások-rívások. Ismét ott tartok, hogy akárhogy szeretném, akárhogy próbálom nem tudom letteni a cigerattát:-((( Nagyon gyűlölöm érte magamat.
Más élethelyzetemről. Édesanyám egyedül nevelt minket a húgommal,apu meghalt,amikor 9 éves voltam. Lehet sablonos,de az egy hatalmas törés volt nekem,és talán a mai napig nem dolgoztam fel! Nagyon izgága gyerek lettem,majd ugyanilyen kamasz is. Nagymamám eléggé elkényeztetett engem,de emelett állandóan kifogásolt mindenben,kövér vagyok,milyen a hajad…..milyen ez a ruha..stb..kicsit kishitű lettem. Mjad megismerkedtem a férjemmel. Minden nagyon szuper szép volt! Egy ideig! Már az esküvőnk előtt elkezdődtek igazából a problémák. Állandóan veszekedtünk. Mindíg buta voltam,hülye stb…azt gondoltam majd helyrejönnek a dolgok. Háát nem egészen így lett,egyre fokozódott a feszültség,ami már minden téren megmutatkozott. Ma ott tartunk, hogy nem tudunk 2 higgadt szót váltani. Én mindíg hülye vagyok,nem tudok semmit, nem csinálok jól semmit, ingyenélő vagyok,fogyatékos.stb…nem vagyok az!! Ő 36 éves,neki elváltak a szülei, elég magának való mogorva ember. A szavaitól eltekintve tudom viszont,hogy szeret. Mindent megtesz amit csak kitlálok, anyagiakban.. Anyukámmal,húgommal állok nagyon közeli kapcsolatban. A férjemmel érzelmi dolgokról, de álltalában semmiről nem tudok beszélgetni.
Elnézést,hogy ilyen hosszúra sikerült a siránkozásom:-) Nagyon örülnék és sokat jelentene ha tudna nekem tanácsolni valamit! Illetve ha nem egészen teljes a kép,akkor szívesen beszélek bármiről.Elsősorban a dohányzás elhagyásában várnám tanácsát…
Várom válaszát Nagyon köszönöm Evelyn
Kedves Evelin! Töltse ki a mellékelt tesztet, ebből látni fogja, hogy mennyire függő.
Közepes vagy kisebb függés esetén nikotin tapasz/ cukorka nélkül, erősebb függés esetén ezek segítségével fog tudni leszokni.
Mellékelek egy bemutatót is a dohányzásról, ebben vannak jó ötletek a leszokáshoz.
Ötletek a leszokáshoz.
KEZDJE EGY KONKRÉT IDŐPONTBAN EL! Javaslom a jövő hét hétfőt, vagy nov. 1-et.
Távolítsa el a dohányzáshoz használt eszközöket otthonából.
Párja SE dohányozzon. Szokjanak le együtt.
Ha szükséges, szedjen átmenetileg nyugtatót, depresszió, szorongás elleni szert, ami adható terhesség alatt is.
(Forduljon orvoshoz ez ügyben.)
Legyenek közös élményei is párjával, ne csak a munka. Mozi, színház, cukrászda, étterem, séták, beszélgetések, fürdő, stb….stb….
Foglalja le a leszokás alatt a száját: rágógumi, cukorka, répa, karalábé káposzta torzsa, retek stb. rágcsálása.
Foglalja le a kezét: gumikarika, kínai golyó, kötés, horgolás stb.
Tornázzon! (Amit állapotában lehet, kaphatók kiváló terhestorna könyvek.)
Találkozzon barátnőivel beszélje meg velük gondjait.
Feszültségcsökkentésre használjon relaxációs módszereket:
A, kellemes meleg fürdő, (ami még a jövendőbeli babának is jó, nem túl meleg)
B, ima ereje (imádkozzon, mindig ugyanazt pl Miatyánk.)
C, mantra ismétlése magában (ülve vagy fekve behunyt szemmel.): pl. „Nyugodt vagyok, ellazulok.” (10-20 alkalommal egymás után.)
D, térdelő meditációs ülés, térdeljen le és próbáljon ráülni a sarkaira. Nem baj ha feszül, lassan megszokja, el fog lazulni. Ez a gyakorlat az agyban belső feszültségcsökkentők termelődését növeli.
E, beszélgessen születendő gyermekével, simogassa pocakját. Ő sokkal hamarabb fogja tudni, hogy Ön szerettel várja. Készítse fel másik gyermekét a találkozásra, hagyja, hogy Ő is barátkozzon jövendőbeli kistesójával.
F, Gyengéd, egész testre kiterjedő erotikus masszázzsal kedveskedjenek párjával egymásnak, kölcsönösen. (Ilyen könyvek is kaphatók, de itt csak az egyéni fantázia és érzések összehangolása a legfontosabb.)
Felkereshetnek párjával együtt pszichológust is. Ennek díja kb. 6-12 000 Ft./alkalom.
Járhat pszichodráma csoportba is, mellékelek egy tájékoztatót saját csoportunkról.
Üdvözlettel, Hang András
Jo napot, A nevem Timea, 21 eves vagyok es Romaniabol irok. Szuksegem lenne az on tanacsara es segitsegere ha lehetseges. Volt egy parkapcsolatom, ami 7 evig tartott es 5 honapja hogy vege lett. A volt baratom hallani sem akar rolam, nem tudok semmit se megbeszelni vele.Nagyon szeretem ot de sajnos o mar nem szeret es azt hiszem hogy en vagyok annak az oka. Mar vagy 2 honapja hogy minden nap sirok utanna, depresszios vagyok, ejjel nem alszom.Elkezdtem szedni a nyugtatokat,az altatot es meg csak 21 vagyok. Erzem ha igy fog sokaig folytatodni akkor nem fogom kibirni. Probaltam vele beszelni de csak kerul engem, meg sem hallgat. Vissza akarom kapni s ha megsem akkor valahogy tul szeretnek esni mindenen mert erzem hogy naprol napra rosszabb es egyszeruen felfogom adni. Kerem szepen tessek valahogy segitteni.
Elore is koszonom. Timea
Kedves Tímea! A párkapcsolatokban kialakul egy intenzív kötődés, ami legtöbbször nem egyformán érinti mindkét felet. Magyarul, aki jobban szeret az jobban szenved. Akit elhagynak az amúgy is lépéshátrányba kerül, nem érti miért történt. Esetleg csökkentértékűség kínozza.
Hét év nagy idő. Valamelyik fél könnyen ráunhat ilyen fiatal korban a másikra, esetleg beleszeret egy harmadikba.
Ha nem tud beszélni volt párjával NE erőltesse. Gyászolja meg a kapcsolatot, bizonyára voltak benne értékek. Ezért természetes, hogy most szomorú, sír. Ez néhány hónap de maximum egy év alatt elmúlik és nem jelent depressziót.
Maga 21 éves, bizonyára szép az arca, finom a bőre és az illata. Okos, jó lelkű leány, szorgalmas és segítőkész. Vannak barátai, barátnői, szerető szülei, esetleg testvérei.
Keresse meg magában azokat az értékeket, amelyek átsegítik ezen a nehéz időszakon. Még nagyon sok szerelmes éjszaka, gyengéd érintés, hitvesi csók vár Önre.
Valahol a világban él egy fiú, aki éppen ilyen leányról álmodozik, mint Maga.
Legyen türelme kivárni, amíg egymásra találnak. De aktívan keresheti is.
Gyógyszereket heti egy-két alkalomnál többször ne vegyen be.
Helyette inkább fusson, kerékpározzon minden nap. Esetleg menjen el fitbox edzésre és üsse addig a zsákot, amíg össze nem esik a fáradtságtól.
Gyász szertartáshoz először vegyen egy emléktárgyat a barátjától, majd törje szét, vágja szét, majd valahol a kert végében temesse el, égessen egy gyertyát. Közben gondolja végig a jót és rosszat egyaránt. A jóért adjon hálát, a rosszért bocsásson meg.
Néhány hét elteltével kezdje elképzelni az ideális partnert, akire vágyik. Álmodozzon róla. Képzeletben jelenítse meg. Hamarosan fel fog bukkanni életében.
Volt e már hasonló élménye korábban? Valamely szeretett személy, kapcsolat elvesztése?
Ha igen, akkor gyászolja meg őt is!
A veszteség természetes része életünknek és a fájdalom is az. Azért, hogy néha örülhessünk is…
Jelezzen vissza kérem két hónap múlva, hogy érzi magát.
Üdvözlettel, Hang András
Tisztelt Doktor Úr! Én egy 19éves fiatal főiskolás lány vagyok, most szeptemberben kezdtem el a főiskolát.
A családommal Jász-Nagykun-Szolnok megyébe éltünk, a szüleim 2007ben viharosan elváltak. Édesanyám elköltözött Tolna megyébe. Édesapámmal éltünk , aki feleségül vett egy másik nőt akinek 4 gyereke van. (mi hárman vagyunk)
Vettünk egy nagy házat, majd annyira eladósodtunk hogy édesapám nyáron elköltözött a feleségével Pécs mellé, a testvéreim anyámhoz kerültek, én pedig Pest Megyébe a páromhoz és a családjához. Nagyon szeretem őket, és jól elvagyunk a családdal is.
Az lenne a gondom hogy a főiskola más városban an,kollégiumba kerültem. Minden reggel gyomorfájással kelek, egész nap fáj a gyomrom, el vagyok gyengülve és néha gyógyszert is be veszek csakhogy jobban legyek. Állandó a rossz kedvem, mindig haza vágyok a páromhoz, nagyon sokszor el tudom sírni magam apróságokon is, illetve a vasárnapokon mikor vissza kell jönni a kollégiumba, remegésig sírok. Már próbáltam magam mindennel nyugtatni, de reménytelen. Félek hogy a párom se tud így élni velem,hiába nagyon szeret. Mivel tudnék itt feloldódni, vagy a végső megoldás az iskola befejezése és BP-en keresni valamit? Miért történnek ezek?
Nagyon várom válaszát! Judit
Kedves Judit! Nagyon fontos, hogy lássa átmeneti állapotot jelent a főiskola. Hamarosan befejezi. Szabadidejében próbáljon futni, aerobikozni, barátkozni más lányokkal.
Ha van a környéken pszichodráma vagy más önismereti csoport, akkor javaslom keressen egyet. Ezek terápiás hatással szoktak lenni. Mellékelem Budapesti csoportunkról a tájékoztatót.
Ha rossz hangulata nem enyhül, akkor pszichiátert érdemes felkeresni, aki ír fel valamilyen hatékony gyógyszert. Pszichológus tud hatékony pszichoterápiát biztosítani, csak az költséges.
Üdvözlettel, Hang András
Tisztelt Doktor Úr! Egy kérdéssel fordulnék Önhöz.Pár éve Velaxint szedek.Jelentős súlyfelesleggel küzdök,és most rátaláltam egy Lindaxa nevű gyógyszerre.Az lenne a kérdésem hogy ezt Velaxinnak együtt lehet-e szednem.Találtam egy gyógyszerkölcsönhatás vizsgáló oldalt ott azt irja,hogy nincs kölcsönhatás a két gyógyszer között,nyugodtan szedhető,viszont más antidepresszánsokkal mint pl.a Prozac,vagy Rivotril tilos együtt szedni.Ha esetleg az ideje engedi elmagyarázná nekem hogy ez miért van?Mi a különbség a Velaxin és pl.a Prozac hatóanyaga között?Ez esetleg azt is jelenti,hogy a Velaxin egy kevésbé erős gyógyszer?
Köszönöm előre is válaszát, üdvözlettel: Kriszta
Kedves Kriszta! Pszichológusként pszichoterápiás módszerekben vagyok elsősorban jártas. Pszichiáterek foglakoznak gyógyszerekkel.
Ennyit találtam a Lindaxa gyógyszerkölcsönhatásokról:
http://www.egeszsegkalauz.hu/gyogyszeradatlap/?id=51880
2. TUDNIVALÓK A LINDAXA KAPSZULA SZEDÉSE ELŐTT
Ne szedje a LINDAXA kapszulát
– ha allergiás (túlérzékeny) a szibutraminra vagy a készítmény egyéb összetevőjére.
– ha Önnek veleszületett motoros tikje (akaratlan izomrángás) vagy hebegése (úgynevezett Gilles de la Tourette szindróma) van.
– ha súlyos táplálkozási zavara van (anorexia – étvágytalanság vagy bulimia – kóros falánkság).
– ha nem a túlzott mennyiségű étkezés miatt hízott el (organikus elhízás).
– ha mentális vagy idegrendszeri betegsége van.
– ha jelenleg is szed vagy a közelmúltban (az elmúlt 2 hétben) szedett valamilyen depresszió ellenes készítményt (ún. MAO-gátlók) vagy mentális kórképek kezelésére használt egyéb, központi idegrendszeri hatású gyógyszert, illetve alvászavar kezelésére szolgáló készítményt (triptofán), vagy testsúlycsökkentő gyógyszert.
– ha szív-érrendszeri betegsége van (isémiás szívbetegség, pangásos szívelégtelenség, gyors szívritmus, rendszertelen szívritmus, a végtagok verőereinek elzáródása), agyi ereket érintő kórkép vagy az agy átmeneti vérellátási zavara, illetve nem megfelelően beállított magas vérnyomás (>145/90 Hgmm).
– ha pajzsmirigy túlműködése van (hipertireózis).
– ha súlyos májműködési zavara van.
– ha súlyos veseműködési zavara van.
– ha prosztata megnagyobbodás következtében vizeletürítési zavara van.
– ha mellékvesevelő daganata van (feokromocitóma).
– ha zöldhályogja van (glaukóma).
– ha kábítószer-, gyógyszer- vagy alkoholfüggőségben szenved.
– ha Ön terhes vagy szoptat.
Nem alkalmazható gyermekekben, 18 év alatti serdülőkben és 65 évesnél idősebb betegekben, mivel nem áll rendelkezésre elegendő tapasztalat.
Lelki problémái orvoslására Valexin helyett inkább pszichodrámát javaslok. Mellékelem hamarosan induló csoportunk tájékoztatóját. Üdvözlettel: Hang András
Kérem, olvassa el levelemet, és legyen szíves adjon tanácsot a problémámra, csak szeretném tudni, hogy jó úton haladok e, és mégis mi lenne a megfelelő megoldás az én helyzetemre nézve.
Rólam amit röviden tudnia kell: 23 éves fiatalember vagyok, Ukrajnából származom, viszont most éppen Budapesten dolgozom, kb. 3 hete. Szorosan kötődöm Magyarországhoz, itt fejeztem be középiskolai tanulmányaimat és egyetemi tanulmányaim egy részét, amit személyes problémáim miatt kénytelen voltam abba hagyni.
Kétszeri alkalommal jártam pszichológusnál. Depresszióval kezeltek, de egy idő után személyes kutatással rájöttem hogy valószínűleg nem depressziós vagyok, hanem inkább szorongásom van, ez valószínűleg a személyiségemből adódik, mindig is érzékeny típus voltam plusz ráadásnak talán az édesapám keménykezű nevelése is közrejátszhatott a mostani állapotom kialakulásában (kevésbé fizikálisan mint lelkileg bántalmazott) legalábbis ezt én igy fogom fel. A pszichológusnál való részvétem és kúrám idején különböző gyógyszereket szedtem amiknek a neveire nem emlékszem, de talán ha említésbe kerülnének, azonnal beugrana a nevük….
Amit érzek: Állandó fáradtság gyötör, tompának érzem magam, álmosnak, nehezen gondolkodom és ez néha kihat rám, a döntéseimben leginkább… Sokszor van úgy velem, hogy nehezen tudom megitélni a helyzeteket, pl van úgy hogy bizonyos helyzetekben, vagy emberek között nem tudom hogyan viselkedjek, emiatt leginkább kerülöm az emberekkel való találkozást amennyire csak tudom. Olyan érzéseim vannak hogy talán butának néznek, vagy furcsának…. A memóriámmal is problémáim vannak gyakran elfelejtem az alapvető és a fontos dolgokat is egyaránt sőt néha azt is amit mondanak nekem. Sokat gondolkodom hogyan tudnám kifelyezni a godnolataimat szavakkal, mindig keresem a megfelelő szót…- és ez néha idétlenné hiteltelenné vállik a társalgásnál. (régebben azt hittem, hogy ez a kétnyelvüségemből adódik, mivel édesanyám orosz édesapám pedig magyar, de rádöbbentem hogy ez mégsem emiatt van). Hiszen vannak olyan időszakaim, mikor ezek a problémák teljesen megszünnek, és egyszerüen abszurdnak látom a beteg helyeztemet. Van úgy hogy leblokkol a gondolkodásom, és azzal töltöm az időmet, hogy újra megtaláljam a gondolati fonalamat ahol megszakadt… Valamint a koncentrációképességem is elég gyatra. Nehezen látom át a helyzeteket, szituációkat, ehhez is nagy erőfeszítésre van szükségem. Ezek miatt ingerlékenynek letörtnek és bágyadtnak érzem magam, de úgy hiszem hogy a problémák megoldásával minden megváltozik.
Idővel rájöttem, hogy ez nem a személyes jellememre utal, hogy szellemileg alulmaradt lennék vagy ilyesmi, hanem mert talán tényleg pszihés problémákhoz kötődik ez az egész. Azért gondolom igy, mert voltam már más tudatállapotban is, mikor jól éreztem magamat a bőrömben. Nálam ezek az állapotok időszakosan változnak, de nem találok különös okot rá hogy mihez is kapcsolódhat ez,a változás. De egy dolgot megfigyeltem, az utóbbi normális időszakom akkor váltott átt mikor elég sok alkoholt fagyasztottam és energiaitalt is, talán ezek befolyóssal birnak rám. Azért mellé teszem, hogy nem vagyok alkoholista, tehát ez nem gond nálam.
Fiatalabb koromban hozzányultam a drogokhoz is, de csak könnyű dorogok voltam, marihuána, és az amfetamin származékok. Na igen az amfetamintól teljesen megszüntek ezek a problémák, de abbahagytam a szedését, mert tudomásul vettem hogy nem lesz jó a következménye ha továbbra is együtt élek vele. Dohányoztam is 4 éven keresztül, de erről is leszoktam,1 éve nem dohányzom abszolut, és elkezdtem ismerkedni a jógával és az akupresszúrával. Testi tüneteim is vannak pl: a tenyerem izzadása, valamint hogy kényszert érzek a lábaim mozgatására ülés közben leginkább… és görcsösen tartom az izmaimat, persze ezeket tudom szabályozni…..
Most jelenleg is tanulok és dolgozom, nagy erőfeszitéseket vagyok kénytelen belefektetni a mindennapokba, amit ha normális lennék úgy érzem hogy kevesebb erőltetéssel és több sikerrel tudnék elvégezni. A munkám is nagyban igényli a maximumot tőlem, elég nagyok az elvárások, a főnököm irányából.
Hát röviden ez lenne a problémám, kérem segitsen kedves Doktor Úr, legalább egy fénysugarat kérnék öntől, már az is jól esne..
Előre is köszönöm a segítségét Üdvözlettel: János
Kedves János! Vannak az Ön állapotára ható gyógyszerek, ezek felírására nem vagyok jogosult, mivel pszichológus vagyok. Gyógyszer ügyben pszichiáterrel szükséges találkoznia.
Ha ennyire szorongatják Önt a tünetek, akkor valóban fontos, hogy felkeressen egyet és a pontos diagnózisnak megfelelő gyógyszeres kezelést is kapjon.
Ugyanakkor engem az Ön által leírtak nem győztek meg arról, hogy gyógyszeres terápiára van szüksége. Kb. négy-öt találkozó alatt meg tudom tanítani és begyakoroltatom Önnel az Autogén Tréning nevű relaxációs módszert. (Vannak közös gyökerei a jógával.) Ennek rendszeres, napi két-háromszori gyakorlása jelentősen csökkenti a neurotikus tüneteket.
Élen lenni minden téren … – én is szeretnék. Ez azonban csak nagyon keveseknek adatik meg és csak nagyon rövid időszakra. Nem biztos, hogy jó cél, főleg, ha már indulásnál gyógyszeres beavatkozás szükséges.
A gyógyszereknek általában van kellemetlen mellékhatása, valamint előbb-utóbb hozzászokást és dózisemelést igényelnek. Ezért csak súlyos esetben érdemes elkezdeni.
Üdvözlettel, Hang András
Tisztelt Doktor Úr! Egy elég súlyos problémával fordulnék Önhöz! A problémám, hogy hajlamos vagyok öngyilkosságon gondolkozni. Szerencsére eddig mindig sikerült megakadályozni valami vagy valaki által. Ez a gond a múltra is visszavezethető. Az első eset akkor történt, amikor az akkori barátom elhagyott egy másik lány miatt. Azóta újra előjött a gondolat. Mikor ideges vagyok akár semmiségeken is képes vagyok értelmetlennek látni az életet, de higgadtan mindig újra értékelem és rájövök, hogy nem lenne helyes. Van egy barátom, aki nagyon türelmes és segítőkész velem, de már sajnos az ő idegeit is tönkreteszik a cselekedeteim. nem szeretném elveszíteni Őt, de ha így folytatom be fog következni. Orvoshoz nem szeretnék elmenni személyesen, mert félek. Egyedül a barátom tud erről a dologról. Arra kérem, hogy írjon nekem valami tanácsot, esetleg módszert amivel ez a gond csökkenne, majd idővel megszünne. Az önbizalmam sincs a helyén, talán ez is közrejátszik abban, hogy nem látok értelmet a dolgoknak. Válaszát előre is köszönöm !
Tisztelt Renáta! Az Ön által vázolt probléma megoldására egyéni feltáró terápiát vagy pszichodráma önismereti csoportot javaslok. Két-három beszélgetés után sokkal többet tudok mondani a terápiához szükséges időtávról. Mellékelem most induló pszichodráma csoportunkról a tájékoztatót. Eddigi csoport tapasztalataink alapján a pszichodráma alkalmas az Ön lelkigondjainak enyhítésére, megszűntetésére.
Üdvözlettel, Hang András
Tisztelt Hang András!
Zsuzsanna vagyok 21 éves, de 14 éves korom óta vagdosom a kezem, ami nagyon tetszik, de már kezdem a hátrányát is érezni. Egy éves kapcsolatomnak nemrég lett vége, pont ez miatt, pedig az elején így ismerkedtünk meg, hogy tudta hogy ezt csinálom, és ez nekem nagyon tetszik, de az utóbbi időkbe már nagyon sokat veszekedtünk ez miatt, hogy egyre sűrűbben és egyre mélyebb sebeket látott rajtam, és egyre többet veszekedtünk, aminek szakítás lett a vége! Szeretnék ettől megszabadulni, hogy ne vagdossam magam, de időről-időre, mindig valami késztetést érzek hogy újra megtegyem! Szeretnék tanácsot kérni, hogy mit tehetnék? Nem szeretnék kezelésekre járni!
Előre is köszönöm a válaszát! zsuzsi
Kedves Zsuzsanna! Amit Ön leírt az a borderline vagy határeseti személyiségzavar egyik tünete. Itt bővebb leírás található:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Borderline_szem%C3%A9lyis%C3%A9gzavar
Ennek orvoslása részben gyógyszeres, részben pszichoterápiás kezeléssel lehetséges. Értem, hogy Ön nem szeretne kezelésre járni, azonban még mindig ez a leghatékonyabb módja a gyógyításnak. Esetleg járhat egy vallási közösségbe is, amennyiben ki tud alakítani magában egy biztos hitet. (Vagy fordulhat kuruzslókhoz is, ez ma már nem elfogadott.)
A területi ideggondozóhoz, pszichiáterhez fordulhat gyógyszeres kezelés ügyében, illetve korlátozott mennyiségben pszichoterápiás kezelést is kaphat ott (kb. havi egy alkalom). Ezek a kezelések ingyenesek, társadalombiztosítási alapon. Hosszabb kb. egy éves rendszeres (heti egy alkalom) pszichoterápiás kezeléssel tartósan jó eredményeket lehet elérni. Ezt magánpszichoterapeták tudják biztosítani. Többek között én is vállalok szupervízió mellett ilyen kezelést. (Az ehhez szükséges klinikai szakpszichológusi tanulmányaim folyamatban vannak.) Ez azonban Önköltséges a Budapesti terapeuták óradíja kb. 5-12 000 Ft./ alkalom. Ha szeretné kipróbálni, akkor beszéljünk meg egy találkozót, illetve egy három alkalomra szóló próba terápiát. Az Önben jelenlévő feszültség hatására javaslom, hogy próbálja meg a saját feszültségét minimum öt fokozatra felbontani az enyhétől a súlyosig.
Pl. szívritmus gyorsulása ………vad őrjöngés Az első vagy a második fokozatú feszültség érzékelésénél vegyen a kezébe egy gumikarikát, kulcscsomót és szorítsa. Belső feszültségeink ugyanis, ha jobban megismerjük őket, akkor észleljük, hogy fokozatosan alakulnak ki.
Ön a vágásokat feszültségei elvezetése, csökkentése céljából végzi. Ezt helyettesítheti a gumikarika szorításával, melynek legalább nem marad nyoma a testén. Mivel megismeri a feszültség fokozatos növekedését, lehetőséget kap arra, hogy a szélsőséges állapotok kialakulása előtt közbe tudjon lépni, szabályozni tudja azt.
Személyes konzultáció, terápia ügyében keressen bizalommal.
Üdvözlettel, Hang András
Üdvözlöm! A problémám a következő: 16 éves koromban pánikbeteg lettem, azt nem tudom mitől csak jött magától, mindentől elkezdtem kapkodni a levegőt, ha rossz ,sőt ha jó történt velem akkor is. Most 23 éves vagyok. Szorongásos depresszióban szenvedek. Olyan munkahelyre kerültem, ahol rosszul bántak velem kétszer is. Ezután rettegtem a jövőtől hová kerülök, lesz-e egyáltalán munkahelyem. Azt hiszem ezektől készültem ki. Ezek után egy évre jelentkezett a depresszióm. Ez abban nyilvánul meg hogy semmit, egy percet sem tudok aludni magamtól. Tehát gyógyszer kellett, mivel már csak feküdtem ki sem tudtam nyitni a szemem annyira kimerültem 11 napi folyamatos nem alvás után. Altatókra sem reagáltam azt vártam, hogy elaludjak tőle,de nem sikerült. Ekkor jöttek a nyugtatók és az antidepresszánsok. Szedtem már: Rexetin, Frontin, Mianserin Marc. Jelenleg Zoloft és Helex. Az előző gyógyszerek nem igazán hatottak, hozzá szoktam egy idő után, és már nem vettem hasznát. Amiket most szedek nagyon jól érzem magam tudok aludni szépen, de most is van kivétel, amikor menni kell valahová ,és korán kell kelni akkor vagy semmi, vagy csak pár órát sikerül aludni. Egy hónap és kezdek leszokni a gyógyszerekről, de úgy néz ki ez a problémám még mindig fenn áll, hogy nem jó ha korán kell kellni. Minden nap szinte kivétel nélkül délben kelek fel, a 8-9 óra az nekem még korai.
Mi tanácsol mit tegyek, hogy ezt legyőzzem?
Hallottam a halolaj kapszuláról, ami omega 3 zsírsavat tartalmaz, hogy az az agyat segít regenerálja, és a Magne B6-ról ami idegerősítő. Ezeket szedhetem antidepresszáns és nyugtató mellett? Egyáltalán hatásosak? Olvastam, hogy vkit a halolaj kigyógyított az erős depresszióból antid. szedése nélkül. Ez lehetséges? Szandra
Kedves Szandra! Ahogyan Szendi Gábornál olvastam a halolaj kapszula valóban jó depresszió ellen. Igen szedheti.
Javaslom, hogy minden nap korán ugyanabban az időpontban feküdjön le és keljen fel rendszeresen, akkor fog menni a korai kelés.
Ha nem tud korán elaludni érdemes megtanulni valamilyen relaxációs módszert például az autogén tréninget, ami tudományos alapokon nyugszik. Én foglalkozom AT oktatással. Segít a depresszió és szorongás oldásában. 3-12 alkalom alatt begyakoroljuk és önállóan is tudja utána alkalmazni.
A pszichodráma szintén jó módszer a kapcsolati problémák feldolgozásában, amelyek gyakran állnak a depresszió hátterében. Nem sokára indítunk egy csoportot, kérésére küldök tájékoztatót.
Üdvözlettel, Hang András
Kedves Tanácsadó, Segítségért fordulok Önhöz. Egy fiatal, középiskolás lány vagyok. 2 éve vagyok az osztályomban, tavay sikerült feloldódnom, nyáron találkoztam osztálytársakkal bulikon, így mindenki mosolyogva köszöntött évnyitón és azóta is beszélgetnek velem. A nyáron sikerült önbizalmat szereznem, ismerkedtem, stb. Elfogadtam a testem, szeretem magamat.
Viszont a 2 év alatt az önbizalmam mégis ingadozik/ingadozott. Egy elég szégyenteljes helyzet után (osztály előtt kellett beszélnem, megijedtem, remegve mondtam végig a szövegem, nem tudtam kontrollálni a hangom) nem merek olvasni előttük. Egy ideig minden oké, aztán ha elővesszük a tankönyvet, megijedek, gyomorgörcs, erős szívdobogás -> hangremegés. Annyira kellemetlen.
Pedig tényleg szeretem magam, elhagytam a rossz szokásaimat, változtam, viccelődöm, nevettetek embereket, szeretnek viszont is, tehát beilleszkedtem. Ezt a problémát egyedül nem tudom legyőzni. Kérem Önt, ha tudjon, segítsen! El vagyok keseredve.
Üdvözlettel, Kata
Kedves Kata, Az Ön által leírt jelenség a lámpaláz, amit mindannyian átélünk többé-kevésbé közszereplés előtt. Minnél fontosabb nekünk a szereplés, a jó benyomás keltése mások előtt, annál inkább érvényesülnek az izgalmi tünetek. Sok szociális „próbatétellel”, gyakorlással, közszerepléssel lehet csökkenteni. Nemsokára indítunk egy pszichodráma csoportot, bár ez felnőtt csoport (kb. 24 éves a legfiatalabb tagunk idáig) esetleg Ön eljöhet megnézni, kipróbálni az első három alkalom nyitott. Küldök majd tájékoztatót, ha elkészült. A pszichodráma alkalmas önismeretünk, társismeretünk, kapcsolatteremtő és fenntartó képességünk fejlesztésére.
A serdülőkor egy izgalmas, lehetőségekkel teli életszakasz, mely tele van fentekkel és lentekkel, az átmenetiség minden előnyével és hátrányával. Ön még nem felnőtt, de már nem gyermek, ez az átmeneti állapot meglehetősen megterhelő. Képzelje el magát egy idősávon, mi lesz Önnel két év, öt év, húsz év múlva…
Gratulálok az Ön által elért eddigi sikerekhez, fejlődéshez és sok sikert kívánok a továbbiakban.
Üdvözlettel, Hang András
Üdvözlöm!! Én egy 17 éves vagyok! Nemtudom hogy hol kezdjem. Szeretném ha beszélgetne velem, mert nagyon rossz gondolataim vannak!! Már 1 honapja nagyon rossz hangulatom van 67 kg-rol 58 kg-ra fogytam 5 hét alatt ugy hogy semmit sem tettem!! A fejem állandoan fáj a gyomromrol nem is beszélek. Másfél hete agressziv vagyok mindenkivel!! A saját családommal is! Pedig ök szeretnek! Elvileg! Ez a harmadik napja, hogy ugy érzem jobb lenne a halott papámmal lennem ott, ahol ö van!! Állandoan a világvégéröl álmodok!! Rövidden ennyi amit ilyedtemben eltudtam mondani! Remélem felveszi velem a kapcsolatot, mert szükségem van magára!! Elöre is köszönöm! Üdv.: Tünde
Kedves Tünde! Leírása alapján valóban fontos, hogy szakemberrel találkozzon.
Másik lehetőség, hogy az Ön területét ellátó háziorvoshoz fordul, aki továbbirányítja Önt az illetékes szakrendelőhöz, vagy egyből a szakrendelést keresi fel. Ezekben az esetekben az ellátás TB alapon ingyenes. Itt …. két kórházi linket is látok az Egészségügyi intézmények között, ami illetékes lehet. Pszichiátriai, esetleg neurológiai szakrendelést érdemes nézni. (Dunaújváros, Székesfehérvár)
Üdvözlettel, Hang András
Tisztelt András! Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy nekem volt egy nagyon nagy szerelmem, vele voltam először szexuálisan, csak nem volt valami kellemes.És nem azért,mert nem szerettem, épphogy nagyon oda voltam érte, csak ő folyamatosan megalázott és leszólt engem, ami nagyon bántott.
Viszont azóta az együttlét óta én nem tudok megnyílni senkinek se,ahogy kéne, és már előre félek az együttlétektől.
Mit tudok tenni ez ellen?
Köszönöm szépen előre is a választ.
Kedves Marianna! Leírásából úgy tűnik, hogy az a fiú gyalázatosan bánt Önnel. Kérdés, hogy meddig volt abban a kapcsolatban, miért lépett bele, miért szeretett egy olyan partnert, aki kutyául bánt Önnel.
Vajon az édesapja is így bánt az édesanyjával?
Hosszabb távon a legvéresebb seb is begyógyul, bár a heg ott marad, figyelmeztetendő, hogy legközelebb óvatosabb legyen. Nem is kell szexuálisan megnyílnia, amíg biztosan nem érzi saját maga és új partnere kölcsönös szerelmét. Az a fiú, aki nem tud szeretni, meg sem érdemli Önt, verje a farkát inkább egy szemetes zsákba.
Test a testhez, lélek a lélekhez, szellem a szellemhez. Ha a háromból valamelyik hiányzik (vágy, érzelem, gondolatiság) akkor nem tud harmonikusan működni egy kapcsolat.
Ha úgy érzi, hogy egyedül nem tudja feldolgozni ezt a kérdést, szívesen segítek Önnek. Néhány beszélgetés, sokat segíthet tisztábban látni, egy magasabb szinten újrakezdeni.
Üdvözlettel, Hang András
Jo napot kivanok ! Egy 18 eves lany vagyok, es egy pszihologus segitseget szertnem kerni, nagyon orvendtem, mikor azt olvashattam, hogy szamara nincsnek megoldhatatlan esetek!
Ezert megprobalom egy tanacsot kerni.
Az onismeret teren vesztodtem el, ami a parkapcsolati eletet is erinti, hisz ugy tortent, hogy anyukamat nem erdekli, hogy van e bartom vagy sem, es ha megmondom neki, hogy van o rogton ellenzi, nem kedveli, meg se varja, hogy megismerje.Gondoltam, megegyszer megprobalok egy kapcsolatot es anyukamat is bele szerettem volna avatni, de nem ment.Tudniiliik anyukamnak meseltem a fiurol, es annyival maradtam.O nem erdeklodik utanan, hidegen hagya ot .Ami nekem nagyon faj, hisz egy rendes anya erdeklodik a gyereke utan, foleg, hogy tudja, hogy o is volt gyerek, es nem hagyhatja annyira hidegen a gyereke parkapcsolati elete.Es ezert felek uj kapcsolatot teremteni, hisz anyukamtol tartok, hogy ujbol nem fog erdeklodni, vagy legalabb egy jot szot szollni.Nem tudom hogyha en vagyok e a hiabas …. en megprobaltam vele beszelni ilyen temakrol, es mintha egyedul beszeltem volna.En ezt ugy veszem, mintha nem is erdekelen ot az en eneletem, es nagyon befolyasol,oda jutottam, hogy az elet elottem all, es kerulom a kapcsolatokat.
Szertnek egy tanacsot kerni, hogy milyen uton haladjak tovabb?Mas azt mondja, hogy nem az anyukam elete, en ezt megertem, de nagyon szeretem anyukamat es o az egyeduli szemely aki ennyire tud befolyasolni engem.Ha mondjuk tamogtan meg meletem allna, akkor semmi felelem nelkul tudnak en is egy kapcsolatot alakitani valakivel.Azt nem ertem meg, hogy miert nem tudok vele ilyen temarol beszelni, mast mindnt megbeszelunk, de mikor errol jon szo, akkor semmi.Hogyha ez az akadaly le lenne gyozve, akkor azt hiszem boldog lehetnek en is.
S nagyon magamba zarkoztam … egyaltalan nem voltam ilyen zarkozot, hogy segitseget kerjek.
Koszonom, hogy lehetoseget talatam, hogy irjak egy szakertonek.Remelem tudna segiteni rajtam.
Tovabbi szep napot!
Kedves Orchyka! Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával. Életkorának megfelelő természetes viselkedés, hogy erős kapcsolatot ápol édesanyjával és szeretné megosztani vele párkapcsolati érzéseit, gondolatait is. Ő bizonyára azt szeretné, ha Ön még a tanulmányaira, vagy karrierjére fókuszálna és kevésbé a „fiúkra”. Biztos vagyok abban, hogy el fog jönni az az idő, amikor édesanyja már unokákat szeretne és akkor majd kitűntetett figyelmet fog tanúsítani az Ön párkapcsolati élete irányában.
Ezért azt tanácsolom Önnek, hogy addig is építse „fiatal felnőtt” életét, és párkapcsolati örömeit inkább barátnőivel, kortárs kapcsolataival ossza meg.
Üdvözlettel, Hang András
Kedves Doktor Úr! 17 éves lány vagyok. Még kisiskolás koromban -anélkül hogy bárki mondta volna- rájöttem, hogyan okozhatok magamnak örömet. Mindig hatalmas orgazmusaim voltak.
Aztán 8. osztályban, tudom, hogy őrültségnek hangzik, de eszembe jutott hogy mennyire rossz lenne, ha ez a jó dolog megszűnne, nagyon kevés önbizalmam volt és bele is hajszoltam magam ebbe a rossz állapotba. Az elmúlt 3 évben pedig úgy éreztem semmi értelme nincs az életemnek, és rengeteg olyan dolgot tettem amit nem kellett volna, ittam cigiztem, depressziós voltam, gyógyszereket, nyugtatókat szedtem…Teljesen érdektelennek érzek mindent. Vajon lehet még orgazmusom? Semmi más nem kéne ezen kívül.
Köszönettel:Eliza
Kedves Eliza! Érdemes lenne pszichoterápiába kezdenie, hogy megértse miért viselkedett úgy ahogyan és miért érez érdektelennek most is mindent.
A terápia során helyükre kerülnek az élmények, emlékek és kialakul egy pozitívabb életérzés, jövőkép. Ebben tudok Önnek segíteni, keressen nyugodtan személyes konzultáció ügyében.
Vannak életkori krízisek, melyek az átlagosnál nagyobb megterhelést jelentenek a benne lévők számára, a serdülés, majd felnőtté válás pont egy ilyen folyamat. Egyéni érzékenység, környezeti terheltség esetén ez a krízis egészen szélsőséges irányban is alakulhat.
Életkorából adódóan javaslom, hogy átmenetileg fókuszáljon a társadalmi normákból fakadó kötelezettségeire (iskola, tanulás, sport), és a sikerélmények hatására javulni fog az önbizalma. Negyed éves, fél éves önként vállalt szexuális absztinencia, tartózkodás hatására javulni fog az Önben lévő gyönyörkészség.
Üdvözlettel, Hang András
Kedves Doktor Úr! Mártának hívnak és 22 éves vagyok.3hónapja vettem észre,hogy nincs valami rendben.Akkor még csak enyhék voltak a tüneteim,azóta erősödtek.Eleinte azt hittem szervi bajom van,el is mentem orvoshoz.Részletesen kivizsgáltak és nem találtak semmit.Azt mondták pszichés,úgy voltam vele 22 évesen erősebb vagyok,mint egy pánikbetegség,de úgy tűnik nem…3napja éjjel be kellett mennem ügyeletre,mert annyira rosszul voltam.Azt hittem a szívemmel van baj,de a diagnózis ugyanaz.Egészséges vagyok,pszichés a baj.Mielőbb forduljak szakemberhez.Természetesen élőbe is elmegyek,de ondoltam írok Magának is,megpróbálom online is.A tüneteim:rohamok jönnek rám,ilyenkor szédülök,olyan mintha elakarnék ájulni,nem kapok levegőt,szorít a mellkasom,fáj a szívem és hevesen dobog,melegség önt el,zsibbad a karom,főleg a bal és még apróságok.Szeretnék meggyógyulni,de már félek ettől az egésztől.
Várom válaszát.Egy kétségbeesett 22 éves
Kedves Márta! Amennyiben részletes kardiológiai, belgyógyászati diagnosztikai vizsgálatokban vett rész és nem találtak szervi elváltozást, akkor jó eséllyel pszichés problémája, pánikbetegsége lehet.
Ennek részletesebb diagnózisa, terápiája szempontjából érdemes pszichológussal találkoznia. A jövő hetet tekintve szerda este 7 órára tudok Önnek időpontot adni. Kérem hívjon fel telefonon, amennyiben élni szeretne a lehetőséggel. Pánikbetegség relaxációs, viselkedésterápiás alapkezelése 12 alkalom már jó eredményt szokott biztosítani.
Üdvözlettel, Hang András